"Mindennek, ami remek volt,
Emléke, nyoma fönnmarad."
Vajda János
Nemes hagyományok
Verseny Bródy Imre tiszteletére
1989-ben Ajka várossá nyilvánításának 30. évfordulóját névadójához méltó módon ünnepelte meg a város gimnáziuma azzal, hogy Bródy Imre Fizikaverseny címmel hagyományteremtő vetélkedőt szervezett a Veszprém megyei gimnazisták számára. A verseny életképessé vált, pedig hamarosan jött az az időszak, amikor csökkent a fizika tantárgy népszerűsége az iskolában, és fogyott tekintélye a társadalomban is.
A verseny megszervezésére több cél is vezérelte az iskola matematika-fizika munkaközösségét. Úgy gondoltuk, hogy a fizikatanár kollégáknak tehetségkutató munkát eredményezhet és szolgálhatja a fizika tantárggyal tudatosan, mélyebben foglalkozó tanulók képességének fejlesztését. Sokszor beszélgettem a versenyzőkkel pályaválasztásukkal kapcsolatban is. Fizikusnak, kémikusnak, villamosmérnöknek, orvosnak, csillagásznak, matematika-fizika szakos tanárnak készültek, de volt közöttük több is, aki felnőttként ugyan nem akar fizikával foglalkozni, de diákként szereti, tanulja, tudja, hasznosnak találja.
Akkor helye is volt ennek a versenynek a megyében, mert fizikából ilyen szintű még nem volt. Támogatta kezdeményezésünket az Eötvös Loránd Fizikai Társulat megyei szervezete, annak titkára - a sajnos azóta elhunyt - dr. Méray László, a Veszprémi Egyetem Fizika Tanszékének docense. Örült ennek a tantárgy megyei szaktanácsadója a tárgyat tanító fizikatanárokkal együtt.
De szaktárgytól függetlenül, általánosabb útmutatója is volt a vállalkozásunknak. Tudatosítani akartuk, hogy ki volt Bródy Imre, és mi köze a városunkhoz. Diákjaink osztályfőnöki órákon többet is hallhattak életéről, tudományos, technikai eredményeiről, mint amennyit a fizika tankönyvek megemlítenek. Olvashatták azt a kutatási anyagot, amelyet 1966-ban Faragó Éva és Szűcs László, iskolánk akkori tanítványai összegyűjtöttek. Ők találkoztak is Budapesten Bródy Imre néhány - akkor még élő - munkatársával. Szerencsémnek tekintem, hogy ezen a beszélgetésen én is ott lehettem.
Tudják-e az ajkaiak, hogy 1937-1944 között Ajkán az ő kutatásai alapján közvetlenül a levegőből olcsón nyertek kryptongázt izzólámpák gyártásához, hogy az üzemépület ma is áll a Csinger-patak völgyében Bródy Imre emléktáblával megjelölve? Tudja-e az ifjúság, hogy mennyiségtani és természettani (matematika-fizika) tanár volt, oklevelét a Pázmány Péter Tudományegyetemen (ma az ELTE) szerezte, ahol Eötvös Loránd tanítványa volt. Tanított polgári iskolában és egyetemen. Dolgozott a göttingeni egyetemen, jelentős fizikai folyóiratot szerkesztett. 1917-ben már megírta doktori értekezését. 1923-tól az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT kutatólaboratóriumában, - ma Bródy Imre laboratórium - működött élvonalbeli tudósok társaságában. De tanár volt ott is, sokat írt, olvasott, készséggel osztotta meg tudását a hozzáfordulókkal. A fiatalok felé forduló figyelme és türelme rendkívül rokonszenvessé tette. Nagytudású fizikus, egyenes, meg nem alkuvó, szerény, csendes, jó ember volt - mondta róla az első Bródy-díjas dr. Nagy Elemér professzor, aki személyesen is ismerte őt. 1944-ben védettsége ellenére önként csatlakozott a deportálásba vitt családjához. Az Auschwitz-Birkenau-i "E" lágerben halt meg 1944. decemberében.
A szokásostól kissé eltérővé szervezzük a verseny lebonyolítását. Igyekszünk emlékezetessé tenni azzal is, hogy az időpontot tanítás nélküli munkanapra tesszük. Így a tanítványaikat kísérő szaktanárok ismerkedhetnek az iskolánkkal, a versenyzők pedig a számítástechnika termekben, gépek mellett "pihenhetnek". (Egy alkalommal megtekintették az Üveggyárat is.)
Vendégül látjuk a csapatokat. A 120 perces zárthelyis dolgozat írásához "erősítőként" üdítő és falatoznivaló jár; a verseny után pedig ebéd. Pénzdíjas a verseny, a létszám és a teljesítmény függvényében 7-3 egyéni és 4-3 csapat kap pénzjutalmat. Ma a rendezvény költségeit az iskola és az iskola alapítványa viseli. Induláskor a város akkori vezetősége nyújtott az ösztönzés mellett komoly pénzbeli támogatást is.
Maga a verseny ünnepélyes megnyitóval kezdődik, ahol iskolánk igazgatója néhány biztató szóval köszönti a versenyző fiatalokat, üdvözli a jelenlevő fizikatanárokat, akik azontúl, hogy drukkolnak tanítványaikért, zsűritagok is. A vendégek mindnyájan kapnak egy emléklapot, amely Bródy Imre életútját tartalmazza. Örülünk, hogy a kísérők személye is évről-évre változik; fiatalok, újak is jönnek. Ez az érdeklődés, biztatás jele is.
A feladatsort - általában 4-5 feladatból áll - a mindenkori zsűrielnök hozza. Néha nagyon nehéz feladat is van a válogatásban, de mindig akad versenyző, aki azt is megoldja. Igazolja ez, hogy a versenyzők tehetségesek, méltán képviselik iskolájukat. Még akkor is, ha esetleg csak annyi a jutalmuk, hogy kipróbálhatják erejüket. Bízunk benne, hogy ők is így gondolják. A feladatok színvonalára az is utal, hogy közülük néhányat már a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok is kitűzött megoldásra. Zsűrielnökként szerepelt dr. Poór István, az ELTE Fizika Tanszékének adjunktusa, dr. Gergelyi Gábor, a Veszprémi Egyetem Fizika Tanszékének adjunktusa, Király László megyei szaktanácsadó, Vastagh György balatonfüredi és Nagy Miklós sümegi fizika munkaközösség-vezetők.
Az elméleti erőpróba után egy órában kísérleti feladattal is foglalkoznak a versenyzők. Csapatonként mérést végeznek. Az a tapasztalatunk, hogy örülnek ennek a nem szokványos feladatnak. A mérési feladatot iskolánk munkaközössége tűzi ki és értékeli. Ezek a mérések nem eszközigényesek, játékosak, de a kivitelezéshez tudni kell a fizikát. Több éven át Márkus Károly kollégám volt az ötletadó, aki a kísérleti eszközök szép elrendezésével, a rendezett, áttekinthető jegyzőkönyvek kiemelt értékelésével az esztétikumra is nevelt.
Nincs olyan iskola, amely az évek során ne vitt volna haza díjat egyéniben vagy csapatban, esetleg mindkettőben. Többször előfordult, hogy egy-egy tanuló harmadikosként és negyedik osztályos korában is helyezett lett. Nem kell szégyenkeznünk az ajkai versenyzőkkel sem. Parrag Miklós, Baráth Attila, Baráth Tamás (3. és 1. helyezett ), Szabó Róbert, Rapp Ákos, Nagy Károly kapott pénzjutalmat. Az ajkai csapatot 5 alkalommal díjazta a zsűri; 1993-ban első lett a sorrendben. Természetesen a nagyobb gimnáziumoknak, ahol tagozat, fakultáció, szakkör is működik, nagyobb a válogatási lehetőségük a csapat kialakítására, s így arra is, hogy a nyertesek nagyobb százalékban közülük kerüljenek ki. De minden iskolában akad fizikából is tehetséges diák, akinek a tudását érdemes kipróbálni. Ezért javaslom, hogy ezzel a lehetőséggel éljenek az újabban indult gimnáziumok is, és azok is, amelyek közben ilyen vagy olyan ok miatt kihagyták a benevezés lehetőségét.
Az 1989 - 2000. közötti versenyek anyaga (feladatok és megoldásaik, elvégzendő mérések, jutalmazott tanulók és csapatok) a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet Módszertani levelek (2001/2.) sorozatában megjelent.
Az eredményhirdetésre a verseny napján kerül sor. A zsűri elnöke szól a feladatokról, értékeli a teljesítményeket. Említésre kerülnek az olyan aktuális események, amelyek előtt az évi versennyel tisztelgünk: 1991. Bródy Imre születésének centenáriuma, 1993. az ajkai Bródy Imre Gimnázium 4o éves, 1998. Szilárd Leó születésének 100 éves évfordulója, 1999. Békésy György biofizikus tiszteletére különdíj.
A 2003-as Bródy Versennyel iskolánk fennállásának 50. évfordulóját is ünnepeltük. Dr. Kanyár Béla a Veszprémi Egyetem Radiokémiai Tanszékének professzora (1958-ban érettségizett a Bródy Gimnáziumban) mint tiszteletbeli elnök vett részt a versenyen. Felavatta az új Bródy Imre emléktáblát, és előadást tartott "Atomenergia és korunk" címmel. Most a város középfokú iskoláinak tanulói is versenyeztek, függetlenül attól, hogy gimnáziumi vagy szakközépiskolai osztályba járnak. A jól szereplők külön díjazásban részesültek.
Az iskola igazgatója minden alkalommal a díjak átadásával zárja a versenyt. Ezzel a rendszeres versennyel dr. Bródy Imre emlékének adózunk, akit életműve és emberi vonásai alapján a magyar technikai haladás nagyjai közé számítunk. Emléke példaértékű.
"Beszélni nehéz, de együtt megtanulható"
(Péchy Blanka, Deme László)
Gondolatok az iskola Beszélni nehéz! köre 18 éves működéséről
"... s nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben egyre távozik"
Ez a gondolat Arany Jánosé, aki a Széchenyi emlékezete című versében 1860-ban így jellemezte a "legnagyobb magyart". 1989-ben a győri Péchy Blanka emlékülést e szavakkal indította az előadó az akkor egy esztendeje elhunyt művésznő munkásságát értékelve. 2002-ben az anyanyelvi kultúra helyzetének jellemzésére kölcsönözhetjük a költő szavait, pedig Bessenyei György 1778-ban lejegyzett megállapítása, miszerint "a magyar nyelvnek sem szűk voltát, sem sundaságát, sem csekélységét" nem lehet megállapítani, ha idegen nyelvekkel hasonlítjuk össze, ma is helytálló. A testőríró a latinra, a németre, a franciára hivatkozik. Napjainkban kibővíthetjük a sort az angollal. Annak igen sok társadalmi, kultúrpolitikai, szociológiai (és még sorolhatnám....) oka van, hogy az anyanyelvi műveltség lassan a nulla színvonalára kerül. Ezért az iskolának ki kell venni a részét a nyelvművelésből. S bár a szociolingvisták (Sándor Klára főiskolai tanár nyilatkozata a legismertebb ebben a tekintetben) a nyelvművelést diszkriminatívnak, s mint ilyet károsnak tartják, a jövő szempontjából (s egyébként is) helyesebb azok álláspontja, akik a normatív nyelv, a helyes magyar beszéd, a hangzó nyelv lehetőségeinek ismeretét minden magyar anyanyelvű ember jogának és kötelességének tartják, s a maguk részéről ezért aktívan cselekednek is. A hasonlóan gondolkodó diákokkal csatlakoztunk 1984-ben a Bródy Imre Gimnázium Beszélni nehéz! szakköreként az anyanyelvápolók táborához.
A tanórák mellett szükség van másfajta eszközre és módszerre is, ami a nyelvhasználat felelősségtudatát felébreszti, fenntartja, kiszélesíti, magától értetődővé teszi... A Péchy Blanka művésznő által elindított Beszélni nehéz! mozgalom erre jó lehetőséget ad, hiszen annyira eltér a tananyagtól, a szokásos tanítási formáktól. Egy országos munkához csatlakozva kiszélesedik a szakköri tagok látószöge: kilépnek az érdemjegy, a tanóra, a tanár-diák viszony, az osztályon belüli hierarchia mindennapjaiból. Ugyanavval a problémával foglalkozva az ország legkülönbözőbb pontjain (Győrtől Sátoraljaújhelyig; Bátonyterenyétől Siklósig) található iskolákkal kerülhetünk kapcsolatba: adunk és kapunk ötleteket; az országos versenyeken ismerősként találkozunk...
A Beszélni nehéz! mozgalom a rádióban, a Kossuth adón, Deme László professzor úr vezetésével kéthetenként jelentkező műsorhoz kapcsolódik. Ennek során elhangzanak az előzőleg az RTV Részletes újságban írásban is megjelent mondatok. A feladat a hibás hangzás kijavítása s indoklása. A nyelvi kultúra hangzó világához kapcsolódik ez a tevékenység. Többek között, talán azért is izgalmasabb, mert nincs abszolút szabály. Márpedig milyen óriási félreértések forrása lehet egy eltolódott hangsúly, egy rossz hanglejtés vagy szünet..., és akkor már késő a magyarázkodás: "én nem úgy értettem..." Hangsúlyjelekkel "lekottázzuk" a kiejtést: az adásban hallhatót meg azt is, ahogy mi mondanánk, és meg is indokoljuk. Ez annak az alapelvnek az elfogadásával lehetséges, hogy a mondatok mint gondolategységek mindig egy adott szöveg részei. S bár abból kiszakítva, önmagukban hangzanak el, a szövegkohézió segítségével - mely a kérdéses mondatban is funkcionál - rekonstruálni lehet a szövegkörnyezetet. Ez pedig meghatározza a hangsúlyviszonyokat vagyis azt, hogy mi a legfontosabb és mi a kevésbé fontos a közlendőben.
Ez a szakköri munka komplexitását is biztosítja, mert nem csupán a hangsúlyok jelölésére leszűkülő mechanizmus elsajátításáról van szó, hanem "szövegben gondolkodásról", ami a kommunikáció alapja, s legfőképpen a kommunikációs készség fejlesztéséről, hiszen vitára, vitatkozásra ad módot.
Ez feltételezi az érvelés, a cáfolás technikájának elsajátítását, amihez viszont nyelvi törvények, szabályok konkrét ismerete kell. A grammatika és a kommunikáció így fonódik össze a nyelvhasználat örömeivel. Azért többes számban, mert az öröm is komplex. Nemcsak arról az örömről van ugyanis szó, amit a "győztes" érez a vita során, ha egyre többen állnak mellé, hanem arról a közös örömről is, amikor a rádióból halljuk, hogy az ajkai bródysokat emlegetik, mert jó a megoldásunk, vagy mert a levelünkből beolvasnak egy részletet, vagy mert a "nyertesek" között vagyunk, azaz 2 magnókazetta a jutalmunk több heti/havi folyamatos és eredményes közreműködésünkért. És arról az együttes örömről is szó van, ami egy nagy közösséghez tartozás tudatát, elkötelezettségét jelenti. Kicsik és nagyok (13 évestől 18 évesig), tanár és diákok együtt dolgozunk, töprengünk, vitázunk, tévedünk, javítunk... és játszunk. Különböző nyelvi játékokat, nyelvi fejtörőket, s időnként testjátékokat, amelyek a drámajáték alapváltozatai. A kommunikációs készség fejlesztésében ez is igen fontos szerepet játszik, nem is beszélve a viselkedéskultúra formálásáról! Ez utóbbi szorosan kapcsolódik a beszédkultúrához. Ezek a játékformák szintén a közös öröm forrásai.
A 18 éve működő szakkör egykori és jelenlegi tagjai egyaránt szívesen vitték, viszik magukkal útravalóként azt a többletet, amit ez a "szakköri" együttműködés nyújt, nyújthat. S talán még néhányan őrzik a babérokat a régiek közül, amiket egy-egy jó "szereplésük" alkalmával kaptak. Az utóbbi években ezeket már jelképesen "csak" a szakköri füzet B betűi jelzik, és "csak" számon kell tartani. Ezek a szakkörösök számára folyamatos visszajelzések, nekem pedig útbaigazításul szolgálnak az elnyert magnókazetták ill. a Kazinczy-jutalmak érdembeli szétosztásánál.
Persze a kör tagjai nemcsak "kottáznak", hanem versenyeket, kiállításokat stb... szerveznek. Közel 20 éves működésünk részletei az iskola honlapján (www.brody-ajka.sulinet.hu) a DIÁKKÖRÖK linken belül a BESZÉLNI NEHÉZ! címszó alatt olvashatók. Kívánom és remélem, hogy volt és jelenlegi diákjaink (és sokan mások) egyaránt szívesen, azaz gyakran látogatják majd ezeket az oldalakat. És kérem, küldjék el kiegészítő ötleteiket, javító gondolataikat, esetleges helyesbítéseiket.
Az 50 éves iskola kiemelkedő sporteredményei
Az intézmény történetének kezdeti szakaszában igen mostoha körülmények között folyt a testnevelés oktatása, hiszen sem tornateremmel, sem sportpályával nem rendelkeztünk. Az órákat egy, a testedzés céljára egyáltalán nem alkalmas, kisebb méretű tanteremben tartották; mai kifejezéssel ezt tornaszobának nevezhetnénk.
Az évkönyvek megemlítik, hogy az 1959/1960-as tanévben már házibajnokságokat szerveztek kézilabdából (fiúk és lányok részére külön - külön) labdarúgásból és sakkból. Az utóbbi megrendezését hátráltatta az a tényező, hogy a tanintézménynek nem volt elegendő számú sakktáblája. Az asztalitenisz-bajnokság győztesei sikerrel képviselték iskolánkat a diákolimpia megyei döntőjében.
Ehhez az esztendőhöz kapcsolódik az első komolyabb sportsiker is. A gimnázium labdarúgó csapata magabiztosan nyerte meg a megyei középiskolás labdarúgó-bajnokságot, és csak a balszerencse ütötte el őket az országos döntőbe jutástól. Csapatsportágban 15 évet kellett várni hasonló sikerre. A következő évben már több sportágban is elindult az iskolai sportkör. Torna, atlétika, kézilabda és labdarúgás közül választhattak a sportolni vágyó diákok.
Az 1975/1976-os idényben labdarúgó csapatunk az idegenbeli 2:2-es döntetlen után hazai pályán 2:0-ra legyőzte Sopron csapatát, és ezzel bekerült az ország legjobb nyolc együttese közé. Ugyanebben az esztendőben Simon Gyuláné testnevelő vezetésével a leány röplabda csapat - Pápa, Sümeg, Keszthely és Pécs legyőzésével - bejutott az országos döntőbe. Egy tanévvel később négy tanulónk is megkapta a megyei "Jó tanuló - jó sportoló" kitüntetést. A díjazottak sora: Juha Olga, Salakta Judit, Lázár Gabriella és Verebélyi András. A leány röplabda csapat sorozatban harmadszor is megnyerte a Megyei Középiskolai Kupát, így a Bródyba került a vándorkupa. A csapat erőssége Lévai Veronika volt. Az ifjú játékos Ajkán a Videotonban kezdett el röplabdázni, de tehetségét hamar felismerte az MTK - VM együttese és Budapestre csábította. Veronika 35 alkalommal húzhatta magára az ifjúsági válogatott mezét. Sajnos, pályafutása tragikusan korán ért véget egy baleset következtében.
Iskolánk tanulói közül senkinek sem sikerült kijutni nyári olimpiai játékokra, de hozzá legközelebb Juha Olga magasugró volt. Olga mindössze másfél évig járt iskolánkba, de ezalatt a rövid idő alatt is rengeteg sikerrel ("Jó tanuló - jó sportoló" cím, diákolimpiai győzelmek, ifjúsági csúcsok) gazdagította iskolánkat. Ajkáról Budapestre, a Vasas csapatához vezetett az útja, ahol kiteljesedett sportpályafutása. Egyéni legjobbját folyamatosan javítva 1983-ban Londonban 197 cm-ig jutott, amivel meg is nyerte a versenyt. Az esztendő végén "Az év női sportolója" választáson III. lett. Szalma, Bakos és Bakosi mellett ő volt a negyedik a magyar atlétikai csapatból, akinek biztos helye volt az 1984. évi Los Angeles-i olimpiai játékokra utazó keretben. Mint tudjuk, álma nem teljesülhetett politikai ellentétek miatt.
1991-ban Albert Juditra volt büszke a Bródy Imre Gimnázium. A Hungalu fiatal középtávfutója a IV. korcsoportos Atlétikai Diákolimpia döntőjében 800 méteren nem talált legyőzőre, 400 méteren pedig ezüstérmet szerzett. Az esztendő végén elnyerte a Magyar Köztársaság "Jó tanuló - jó sportoló" -ja kitüntetést.
Az 1994/1995-ös tanévben Reiner Cecília az Országos Judo Bajnokságról aranyéremmel térhetett haza. Ebben az évben Veszprém megye legjobb női sportolójává választották. Móricz Vilmos és Halász Péter is a Bródy sportsikereit gazdagították, a baseball elkötelezettjei voltak. Csapatuk, az Ajka Blackbirds megszűnése után a nagykanizsai csapatban folytatták pályafutásukat, ahol bajnoki címig és kupagyőzelemig jutottak, később mindketten stabil tagjai a magyar baseball válogatottnak.
1996 és 2000 között járt iskolánkba Hubai Tímea. Tímea triatlon pályafutását Ajkán kezdte, majd a fejlődés reményében Győrbe igazolt. A gimnáziumban eltöltött négy éve alatt több diákolimpiai elsőséget szerzett duatlonban, triatlonban és atlétikában. 1999-ben a Müller - Kundermann - Pál - Kenyeres összetételű mezei futó fiú váltó a Diákolimpia Országos Döntőjében a dobogó harmadik fokára állhatott.
Napjainkban az úszók szállítják a jobbnál jobb eredményeket. Fekete László 15 évesen az Országos Úszó Bajnokság felnőtt mezőnyében 1500 méteres gyorsúszásban ezüstérmet szerzett. A 2001/2002-es tanévben a Magyar Köztársaság "Jó tanuló - jó sportoló"-ja címét is elnyerte. Szintén a Rája '94 Úszóklub Ajka versenyzője Nagy Réka, aki a Magyar Úszó Bajnokságon több elsőséget szerzett korosztályos számokban, sőt 1500 méteres gyorsúszásban felnőtt bajnok lett. 2002-ban a Linzben rendezett Ifjúsági Úszó Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett.
Földesi Nóra, aki 2003-ban a közgazdasági szakközépiskola másodéves tanulója, stabil tagja a Magyar Ifjúsági Röplabda Válogatottnak. A csapat - a sportág korosztályos történetében először - kijutott az Európa - bajnokságra.
Liska Bálint