Tósoki malmok, molnárok

A malmok általában egyidősek a településekkel, hiszen a liszt az egyik legalapvetőbb élelmiszer. Tósok vízimalmairól az első adat 1613-ból való, amikor még csak 12 egésztelkes jobbágy család lakja a települést. E korai malmot a törökök a faluval együtt lerombolják, de Uki Mihály, a pusztasággá vált, lakatlan Tósok új ura már 1645-ben rendbe hozatja, újra indítja. Későbbi megszűnésének, elpusztulásának időpontjáról nem tudunk, csak arról, hogy 1737-ben a nemrég betelepült jobbágyok arról panaszkodnak a tihanyi apátnak, hogy nincs malmuk.

Zsemlér Károlynak azonban van. Ezt a Torna-patak mellett álló, kétkerekű malmot 1773. január 1-jén Vajda Sámuel apát felbecsülteti és az uradalom részére lefoglalja. (Mai fogalmaink szerint megvásárolja.) Ezután 50 forint évi bér fejében átengedi a tósokiaknak, azzal a kötelezettséggel, hogy a malom becsértékét (árát), 556 forint 46 fillért Zsemlérnek megadják (kifizetik). Azt is kiköti, hogyha az ő utódja (az apáti székben) úgy dönt, szüksége van a malomra, azt a tósokiaktól a korábbi becsértékben visszavásárolhatja.

1773. június közepén Vajda apát Zsemlér Bertalannak (Károly testvérének) arra ad engedélyt, hogy a már 1770 óta meglévő deszkametsző mellé malmot is építsen.

Tehát mindkét tósoki malom a XVIII. század második felében épült. 1808-ig jobbára a község birtokolja őket, ekkor azonban az apátság - Novák főapát utasítására a regálékat megszünteti, 3815 forint befizetésével a malmokat (és a kocsmát is) visszaveszi.

Ezután, hosszú ideig, jobbára bérlők dolgoznak a tósoki malmokban, akik rendszerint három évre kapják meg a bérlői jogot, amely Szent György napján kezdődik. A bérleti díjat két részletben fizetik - hol pénzben, hol gabonában - általában Szent György nap és Szent Mihály nap előtt. Ha a bérlő molnár becsületes, megbízható, a díjat rendesen fizeti, akár évtizedeken keresztül is bérlő maradhat.

A XIX. század vége felé a tihanyi apátság eladja tósoki birtokait, így a malmokat is.

Tósoki Felső- vagy Horváth malom

A 190 négyszögöl területen álló vízimalmot 1855-ben Pék János molnármester még bérli. 1923-ban azonban Tikovics Gyula molnár már a tulajdonos. Később a Pischinger család, 1936-ban pedig Molnár Rezső vásárolja meg. 1938-tól azonban már Horváth János molnármester (Boba, 1898 - Tósok, 1949) birtokolja és működteti. Halála után fia, Horváth Ferenc (Pápateszér, 1928 - Ajka, 1998) a tulajdonos.

A malomépület kétszintes, alulcsapós kerékkel. A kerék átmérője 6 méter. Vegyes őrlésű. Napi teljesítménye 10 q körüli, amelyet 1948-ban villanymotoros rásegítéssel 14-15 q-ra növelnek. Egy q búzúból az őröltető visszakap 28 kg 0-ás, 22 kg 2-es, 10 kg 3-as lisztet és 26 kg korpát. Elporlik 2 kg. A malomé marad vámként 12 %, azaz 12 kg. A Horváth-malom vonzáskörzete: Tósok, Tósokberénd, Ajka, Bakonygyepes, Csékút, Halimba, Szőc, Úrkút, Hosztót.

A kis teljesítményű malmot 1952. augusztus 20-án államosítják, majd leállítják.

Tósoki Alsó- vagy Metsző- vagy Hefler malom

Ennek, a falutól nyugatra és kissé távol épült, eredetileg favázas malomnak először csak fametsző funkciója volt. Úgy működött, hogy a vízienergiát egy szerkezet toló-vonó mozgássá alakította át. Őrlő részlege 1773-ban épült, teljesítménye csupán napi 6-8 q volt. 1833-ban újjá vagy újraépítik.

A tósoki református egyház presbiteri jegyzőkönyvében 1833. augusztusában az alábbiakat jegyezték be: 'A méltóságos uraság Tósoki Alsó malma ezen esztendőben épült meg.' (Összedőlt vagy leégett? Nem tudjuk.) 'Az uradalom a lakosok fuvarját kifizette, a Reformátusok a maguk jussát különb kivettek és átaladatott 184 forint 50 krajcár.' (Templomépítésre - TE.)

A XIX. század végén, amikor a tihanyi apátság összes tósoki ingatlanát és jogait áruba bocsátja, e malmot - 1888-ban - Hefler Alajos és neje Ernst Mária tósoki lakosok vásárolják meg. 1910-ben, apja halála után, Hefler Ferenc molnármester (Tósok, 1880 - Ajka, 1967) veszi át a malom irányítását.

A kéthengeres, vegyes őrlésű malom 1928. október 21-én kigyullad és leég. A fűrészművet már nem is építik újjá, az őrlő malmot azonban kibővítve, napi teljesítményét turbinás rásegítéssel 16 q-ra növelve, rekordidő alatt újjáépíttetik. 1929. január 15-én már működik.

A II. világháborús károk kijavítása után 1947-ben modernizálják, villamosítják, új szita- és tisztítóberendezést kap, termelését napi 50 q-ra növelik. Ezután cseremalomként működik, ami azt jelenti, hogy az őrlésre hozott gabonáért azonnal lisztet adnak. Vonzáskörzete Devecser, Nyirád, Somlóvásárhely, Noszlop, Magyarpolány, Ajkarendek, Bakonygyepes, Csékút, Halimba, Szőc, Lőrinte települések. 1951-ben államosítják, majd 1957-ben leállítják.

Csékúti malom

A csékúti határban lévő malmot (a térképen Csekuter Mühle) a tósokiak is magukénak tekintik. Egy 1895-ös térképen már, mint 'elpusztult Csékúti malmot' tüntetik fel. Falai az 1920-as években még álltak.

Tilhof Endre: Tósok hét évszázada (részlet)