Vízimalmok

Patak- vagy gátasmalmok

A parti malmok helyhez kötött építmények, amelyek patakok mellett, a folyók felső- és középszakaszán, vagy pedig malomcsatornákon létesültek. A kisebb vízhozamú és gyors folyású patakok mellett inkább a felülcsapott kerekű malmok honosodtak meg, a nagyobb vízhozamú folyók mellett az alulcsapott kerekűek. Az előbbieket felül érte - csapta - a víz és helyzeti energiájával, súlyával, tartotta mozgásban, az utóbbiakat pedig alul érte a víz és mozgási eneriájával, sebességével forgatta.

A parti malmokat legtöbbször a vízfolyások mesterségesen felduzzasztott vize hajtotta. A vízfolyást ugyanis malomgáttal rekesztették el, és ezért az ilyen malmot gátas malomnak is nevezték. A gátat úgy építették, hogy a mederbe cölöpöket vertek le két sorban, majd a cölöpök közét rőzsével, földdel, trágyával és kövekkel töltötték meg. A gát testében néha elzárható nyílást - zúgót - építettek. Amikor ezt elzárták, a víz felduzzadt és a fokozatosan szűkülő malomcsatornába szorult.

Itt felgyorsult, és a malomcsatorna zsilipjén átjutva még keskenyebb csatornába került és forgásba hozta a vízikereket, ez pedig a malomházban elhelyezett áttételi szerkezeteket és őrlőköveket. Az őrlés befejeztével a malmot úgy állították meg, hogy a vízikerék előtti zsilipet elzárták, s ekkor a víz vagy a felhúzott zúgón keresztül, vagy ennek hiányában a malomgáton átbukva felhasználás nélkül folyt le.

A parti malmok hasznossága alig vitatható. Ezek látták el őrleménnyel a környékbeli lakosságot. Ezt a hasznot azonban messze felülmúlták az általuk okozott károk. A sok egymás alatti malomgát ugyanis nemcsak a vízi közlekedést és a tutajozást nehezítette meg, hanem a folyó melletti területek elöntését és elmocsarasítását, az erdők kipusztulását és a medrek iszappal való feltöltődését is előidézte.

Napjainkig mintegy félszáz ilyen típusú malom maradt meg hazánkban: pl. Tatán, Pápán, Veszprémben, Csopakon, Túristvándiban. Néhányat közülük helyreállítottak, és műemlékként kezelik, többségüket azonban átalakították vagy leszerelték.

Hajómalmok

A hajómalmok vízen úszó építmények, amelyek a nagy vízhozamú folyók mozgási energiáját hasznosították. Előnyük a parti malmokkal szemben az volt, hogy alkalmazkodtak a változó vízszinthez, vándorolhattak a folyón, és az éppen legkedvezőbb partszakasz mellett köthettek ki. A hajómalmok tavasztól őszig őröltek. A telet védett öblökben vagy folyóparton töltötték, és a jégzajlások elmúltával ismét megjelentek a nyílt vizeken.

A hajómalmokat a múlt században a gőzmalmok szorították ki.