A Bródy Imre Gimnázium Jubileumi Évkönyve, 2013         5. fejezet

"Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni."

Szent-Györgyi Albert     

Sikeres diákok az elmúlt évtizedben

 

A legcsodálatosabb négy iskolaévem
(Dr. Herbert Attila, végzett 2003-ban)

1999-től 2003-ig tanultam a Bródy Imre Gimnázium és Szakközépiskola általános gimnáziumi tagozatában, a B osztályban, és bátran kijelenthetem, ez a 4 év valamennyi iskolában töltött év közül a legcsodálatosabb volt.

Mivel korábban Budapesten, látássérültek között szegregáltan tanultam, merőben új élményt jelentett, hogy a gimnázium történetében első látássérült diákként itt tanulhattam. Hartmann Iván igazgató úr, és az egész tantestület olyan nyitottsággal, empátiával fogadott, amit azóta sem éreztem tanulmányaim során.

Sosem feledem el, hogy Kaszta Tibor tanár úr (az osztályfőnököm) első osztályfőnöki órán arra kérte a többieket, hogy alakítsanak ki egy rendszert, ami alapján minden héten más valaki segít nekem, de erre nem volt szükség, hisz, a talán mindannyiunk részéről érezhető tétovaság ellenére is már az első napokban több barátság alakult ki. Nem volt olyan osztálytársam, akivel ne segítettük volna egymást a 4 év folyamán legalább egyszer, de többekkel mindmáig tartjuk a kapcsolatot, és érdeklődünk egymás felől.

Valamennyi tanárommal közösen együttműködve a számonkérést is megoldottuk. Az esetek többségében braille írógéppel írtam meg a dolgozatokat, majd későbbi időpontban felolvastam a válaszaimat, amelyek néha jók voltak, néha nem. Volt, aki csak szóban feleltetett (ilyenkor látványosan remegtem, csak úgy, mint akkor, amikor Szamosvári Ági néninek felolvastam az értekezéseimet). Pegánné Göntér Szilvia tanárnővel a diktafont alkalmaztuk előszeretettel a témazárók során, de angol órákon is előfordultak szóbeli felelések, vagy írásos szódolgozatok.

Örök élmény marad valamennyi osztálykirándulás, különösen az, amit a Balaton közelében szerveztünk meg, (a két napos kirándulás végére a talpamról szinte teljesen lejött a bőr). Büszkeséggel tölt el, hogy 2001-ben részt vehettem a Gimnázium szervezésében egy londoni tanulmányi úton, (míg élek, nem felejtem el, hogy a Towerben balszerencsémre sikerült elindítanom a múzeum riasztóját). Göntér Szilvia tanárnő annyira megszerettette velem az angol nyelvet, hogy még érettségi előtt sikerült megszereznem a középfokú C típusú nyelvvizsgát, melynek mind a mai napig hasznát veszem, hiszen a világ minden tájáról levelezek fiatalokkal. Az egyik számomra legkedvesebb emlék, ami mindenképpen a Bródyhoz köt, az, hogy 2001-ben Ajka Város Diáktanácsa engem választott az év tanulójának, ezzel elismerve munkámat.

A gimnáziumi éveket követően ismét Budapestre vitt a sorsom, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-, és Államtudományi karán folytattam tanulmányaimat, és szereztem meg diplomámat cum Laude minősítéssel 2008-ban. Bár a felvételi nagyon nehéz volt, valamennyi magyar és történelem tanárom (akik közül kiemelném Gál Zsigmondné Margit nénit, Szamosvári Ágnes tanárnőt, és Paksi Zoltán tanár urat), valamint a fakultáció során felkészítő tanáraim (Révészné Egry Dóra, és Németh Ilona tanárnő) rendkívül sokat segítettek nekem.

Már gyermekként is a jogi pálya, (azon belül is a büntetőjog, és a bűnügyek) érdekeltek, de döntésemet a korlátozott lehetőségeim is befolyásolták. 2009-ben a Mozgássérültek Aktív Egyesületénél kezdtem dolgozni jogi tanácsadóként, emellett előadóként csatlakoztam egy olyan kezdeményezéshez, melynek célja, hogy a Veszprém megyében lévő oktatási intézmények diákjai megismerjék a fogyatékossággal élő emberek hétköznapjait, lehetőségeiket, örömeiket, és problémáikat.

A Bródyban eltöltött 4 év életem talán legszebb időszaka volt, melyet feledhetetlen élmények, barátságok tettek színessé. Itt tanultam meg a társadalom része lenni, itt vérteztek fel olyan ismeretekkel, melyek nélkül ma nem ott tartanék, ahol tartok, és nem lennének olyan emberi kapcsolataim, mint amilyenekkel büszkélkedhetek. Köszönöm valamennyi tanáromnak, osztálytársamnak és ismerősömnek, akik a 4 év során, és azóta is mellettem állnak, bíznak és hisznek bennem!

Diplomatervként az ajkai "diáknegyed" kerttervét készítem
(Jákli Eszter, végzett 2007-ben)

2003-ban az Eötvös Loránd Általános Iskolából kerültem a Bródyba, sok más osztálytársammal együtt. Nyelvi tagozatos osztályba jártam, angol tagozatra. Azt hiszem, az itt megszerzett angoltudás – Nagy Zoltánné tanárnőnek köszönhetően – a legfontosabb és máig tartó tudás, amit a Bródyban megszereztem. Érettségi után letettem a felsőfokú nyelvvizsgát, mely lehetővé tette azt is, hogy az egyetem alatt fél évet Finnországban tanuljak, és megtapasztaljam, hogy milyen minden nap angolul beszélni, s kicsit gondolkodni is. A biztos angoltudás nélkül talán neki sem mertem volna vágni ennek a félévnek.

Az angol mellett persze a matek és fizika emelt szintekre is szívesen emlékszem, későbbi tanulmányaimhoz ezek is jó alapot szolgáltattak. Szerettem a kosárlabda edzéseket is, bár sosem voltam egy sport-talentum (:|

Jó visszagondolni osztálytársaimra is, akik a gimiben eltöltött négy évet meghatározták, s akiknek nagyon sok emléket köszönhetek. Az összetartást talán jól jellemzi, hogy szinte mindannyian ott voltunk az ötéves osztálytalálkozónkon, de többen egyébként is tartjuk a kapcsolatot, s öt évnél gyakrabban is látjuk egymást.

Az érettségi után tájépítész mérnöknek jelentkeztem, a Budapesti Corvinus Egyetemre. Szerencsére azt mondhatom, hogy jó választás volt. És hol kapcsolódik a Bródy és a tájépítészet? Diplomatervként az ajkai „diáknegyed” - a Bródy, Bánki és Vörösmarty iskolák - kerttervét készítem éppen. Ha egyszer megvalósul, talán a leendő bródysok még szívesebben járnak majd a Bródyba.

A bródys lét eszenciája
(Szántó Renáta, végzett 2007-ben)

Általános iskolásként milliónyi lehetetlen terv és ötlet vett körül, melyek általában semmivé váltak már az első akadálynál, akár a szappanbuborékok. Ekkortájt még bohém, bizonytalan és álmodozó voltam. Gyermeki lélek. Szerencsére a szüleim mégis elég érettnek gondoltak ahhoz, hogy magam dönthessek a továbbtanulásról, így a saját elhatározásomból és egy kicsit a barátok hatására jelöltem meg a Bródy angol tagozatát első helyen, a felvételi lapon.

Szerencsés döntés volt. Bekerültem. Mivel korábban másoktól mindig jót hallottam az intézményről, ezért bíztam benne, hogy engem is elfogadnak, megszeretnek, s hogy teljesíteni is tudok a városszerte híres elvárásoknak megfelelően. Úgy érzem, mindez sikerült.

Az itt töltött 4 év alatt hullámvölgyek és szárnyaló időszakok egyaránt jelen voltak az életemben. Eleinte a nyelvek nehezebben mentek, később belejöttem. A reáltárgyak sosem vonzottak, ám Csermák Mihály tanár úrnak köszönhetően a földrajzot és a kémiát is megkedveltem. Az igazi kihívást és örömet mégis a magyar-, a történelem- és az etikaórák jelentették. Volt osztályfőnököm, Németh Ilona tanárnő illetve Kersner Ákos tanár úr előadásain döntöttem el, márpedig én egyetemre megyek, mégpedig olyan szakra, ahol humántárgyakat tanítanak. Ezért a 12. évfolyam végére többé-kevésbé megkomolyodva, céljaim megvalósulását a jó érettségitől illetve a megszerzett nyelvtudástól reméltem. A tudásom elegendőnek bizonyult, felvettek a Pannon Egyetemre.

Ám a folyamatot, hogy milyen ember vagyok most huszonévesen, a Bródyban töltött 4 év határozta meg és alakította igazán. Itt tanultam meg ugyanis küzdeni önmagamért és másokért. Az intézmény falai között váltam talpraesetté, aki képes és akar is harcolni az őt érintő ügyekben/ ügyekért. Továbbá a gimnázium segített abban, hogy az értelmiséggé vezető útra léphessek. Ezért hiszem, hogy a Bródy gimi nem más, mint kapu az álmainkhoz és küszöb az önállósághoz. Egy hely, ahol mindenki megtalálhatja a számára fontos értékeket és lehetőségeket.

Én többek között az intézménynek köszönhetem, hogy számos jó barát vesz körül azóta is, akikkel a világ/ország különböző pontjairól tartjuk a kapcsolatot. Továbbá az iskolában találtam meg a szerelmemet, akivel lassan 8 éve alkotunk egy párt. A karrierem elindítója szintén a gimnázium volt, hiszen a Séta program keretében írtam az első cikkemet, ami megjelent nyomtatásban. Azóta eltelt pár év, elvégeztem az alapszakot követően a Pécsi Tudományegyetem mesterképzését. Diplomás kommunikáció és médiaszakértőként illetve újságíróként jelenleg több internetes portálon olvashatók a cikkeim. Boldog vagyok, s kereknek érzem az életem. Természetesen terveim vannak, s remélem, hogy az eddig elért sikerek még csak a kezdetet jelentik.

Családomban szinte mindenki itt érettségizett...
(Cseh Borbála, végzett 2008-ban)

A Bródyban 2002-ben kezdtem a tanulmányaimat, és mint „G” osztályos tanuló 6 évig koptattam az iskola padjait. A családomban szinte mindenki itt érettségizett, így nem volt kérdés melyik gimnáziumot válasszam a környék iskolái közül.

Az itt eltöltött idő meghatározó korszaka volt életemnek, hiszen a Bródy falai között váltam felnőtté. Hat év alatt valamennyien sokat változtunk, barátságok, szerelmek szövődtek és múltak el, sok-sok ismeretség, közös élmény, nagy beszélgetések és szövetségek, olykor viták, sőt csaták – mindez beépült a személyiségünkbe, a bródys múltat mindannyian magunkban hordozzuk.

Ma is úgy gondolom, jó választás volt a Bródy, hiszen megfelelő alapokat kaptam az iskolában további tanulmányaimhoz. 12-13 évesen már beleszoktunk a gimis munkatempóba. Mivel gyorsan természetessé vált, nem esett nehezemre a napi rendszeres tanulás, jókedvvel jártam iskolába.

Bár akkoriban néha másképp tűnt, minden egyes tantárgy és tanóra beletett valamicskét az útravaló ballagótarisznyába. Vegyészmérnök egyetemistaként is kiderült, milyen jól jön az irodalom memoritereken vagy földrajz leckéken edzett jó memória, Németh Ica néni történelemóráin elsajátított jegyzetelési tudomány vagy az alapos informatikatudás. A magas idegen nyelvi óraszám célja és értelme persze már gimnazistaként is nyilvánvaló volt. A matematika és a természettudományok mindig is közel álltak hozzám és Friedrich tanár úr fizika óráin, Tulokné tanárnő emelt szintű matematika óráin eleget tanultam ahhoz, hogy ne csak a felvételi vizsgákon, de a kezdeti egyetemi szemesztereken is könnyen túljussak.

A Pannon Egyetemen szereztem azóta diplomát vegyészmérnöki alapszakon, jelenleg a mesterszakot végzem ugyanitt. Legfontosabb bródys örökségem, a fegyelmezett, kitartó munka sokat segített a sikeres felsőfokú tanulmányok során. Másodéves korom óta dolgozom a MOL Ásványolaj- és Szénhidrogénipari Intézeti Tanszéken, itt írtam az országos tudományos diákköri konferenciára eljutott dolgozatomat, az alapszakos, és most a mesterszakos diplomamunkámat is. Utolsó egyetemi évemet a MOL tanulmányi ösztöndíjasaként végzem. Szeretem a leendő munkámat és úgy gondolom ez a legfontosabb.

Bródysok voltunk. Bródysok vagyunk!
(Horváth Valéria, végzett 2005-ben)

60 éves a Bródy. Alig tudom elhinni, hisz szinte tegnap volt, hogy a „bűvös ötvenet” ünnepeltük. Húsvétra hazaérve el is kezdtem kutatni a könyvespolcon. Hamar kezembe akadt a jubileumi évkönyv. Fellapoztam, elmosolyodtam: valóban, már rég nem vagyunk azok a tizedikes kamaszok, akik a 10.G osztályképéről néznek vissza rám. Azóta már a hátunk mögött hagytuk a „nagy tudáspróbát, amit nem nevezünk nevén”, szakmát, hivatást választottunk, páran már nemcsak magukért, de a saját kis családjukért is felelősek. Sokfelé szétszóródtunk, de valami mégis összeköt minket: bródysok voltunk. Bródysok vagyunk!

Miért fontos nekem még ma is a Bródy? A sok támogatás és biztos háttér miatt, amit a gimnáziumi évek alatt a tanáraimtól kaptam. Elcsépelt közhely, hogy az idő megszépíti az emlékeket. Mégis úgy érzem, hogy minden akkori „gigászi küzdelem” a toronyként fölém magasodó tanulnivalóval, a rémként fenyegető témazárókkal [...] megérte. (Na igen, az elmúlt idő homályából legendák és mítoszok is születnek szép számmal...) Megtanultam önállóan tanulni, információ után kutatni, a megszerzett információkat rendszerezni és beépíteni.

Bár nem akartam kivételezni, mert minden tanáromnak más-más okból tartozom köszönettel, és mindegyikükhöz számomra fontos emlékek kötnek, két különleges személyt ki kell emelnem.

Szamosvári Ági néni irodalom iránti rajongása, a „mesélős” irodalomórák varázsa tereltek a magyarszak felé. A pécsi egyetemi évek alatt bebizonyosodott, hogy Ági nénitől szilárd alapokat kaptam, így a nehéz akadályokat is sikerrel vettem. Az (alkalmazott) nyelvészet ugyan közelebb került hozzám, mint az irodalomelmélet, de az irodalom és az olvasás szeretete ma is bennem él.

Mecsekiné Bors Bea osztályfőnökként és némettanárként is támogatott, terelgetett. Nemcsak nyelvtudásom gyarapodott, a németversenyek alatt vizsgarutint és önbizalmat is szereztem. A gyermeki rajongásom a német nyelv iránt egyre csak nőtt. El is határoztam, hogy én ezzel a nyelvvel akarok foglalkozni. Bea néni minden döntésemben támogatott.

Bár a sorsom úgy hozta, hogy csak rövid ideig dolgozhattam némettanárként, a legnagyobb német távközlési cég alkalmazottjaként minden nap jó hasznát veszem a nyelvtudásomnak. Remélem, rólam is van szép emléke a számomra fontosaknak. Én a mai napig őrzöm azt a plüssmackót, melyet az első OKTV-m után Bea nénitől kaptam.

Kedves Iskolám!
(Dunár Ildikó, végzett 2007-ben)

Dunár Ildikó vagyok és már 6 éve, hogy elballagtam a Bródy Imre Gimnázium és Szakközépiskolából. Hat év röpke percnek tűnik, amikor visszagondolok a középiskolai évekre, ennek ellenére rengeteg dolog történt velem azóta.

A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok szakos hallgatója lettem 2007-ben, majd 2008-ban párhuzamos tanulmányokat kezdtem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Jogász szakán. Igazán sok új élménnyel, baráttal és tudásanyaggal gazdagodtam az évek alatt. Idén államvizsgázom mindkét egyetemen. Egy ügyvédi irodától kaptam már állásajánlatot, így amint véget ér az államvizsga időszak, életem egy új korszaka kezdődik, a munkával töltött évek ideje.

Kis félelemmel, kis izgatottsággal tölt el a gondolat, hogy ügyvédjelöltként, a munkaerőpiacon kell nemsokára helyt állnom, azonban bízom abban, hogy ahogy eddig, most is sikerrel veszem majd az akadályokat. A Bródy Imre Gimnáziumra, az A osztályra, a tanáraimra, az osztálytársaimra ez alatt az eltelt 6 év alatt mindig szeretettel és hálával gondoltam. Olyan tudásbázist és annyi szép emléket adtak, amire építhettem egyetemen töltött éveim alatt. Köszönöm, hogy itt tanulhattam, és hogy alapot kaptam egy olyan élethez, amit magamnak álmodtam!

Megtanultam, a kitartás igenis erény...
(Kumli Orsolya, végzett 2004-ben)

Ha kinézek az ablakon, egy nyüzsgő indiai nagyváros, Chennai éjszakai fényeit látom. 5 hetet töltök itt egy nemzetközi vállalat trénereként. A feladatom az indiai kollégák betanítása a munkámra.

Mennyire könnyű ezt leírni, és mégis mennyi mindenen megyek keresztül ez alatt az 5 hét alatt! Egyedül, egy - az európaitól gyökeresen eltérő kultúrájú - nagyvárosban...

És hogy mi köze ehhez a Bródynak?

Egyszerre semmi, és mégis minden...egészen pontosan az, hogy itt vagyok...hogy - bár a gyomrom mogyorónyira zsugorodott mikor megtudtam, hogy jönnöm kell - nem hátrálok meg egy nagy feladat előtt,

... hogy van kitartásom napokat és estéket végigdolgozni egy cél érdekében,

... hogy nagyszerű angol tanáraimnak köszönhetően gond nélkül átadhatom a tudásomat egy idegen nyelven,

... hogy megtanultam, a kitartás igenis erény, és a Sors jutalmazza,

... hogy azzá az emberré váltam, aki vagyok.

Igen, azt gondolom, hogy nem feltétlenül a tárgyi tudás a legfontosabb, amit a gimnáziumban szereztem, hanem a képesség a tudásom használatára. Köszönöm tanáraimnak, hogy ezt sikerült megtanítaniuk nekem abban a korban, amikor az ember a legkönnyebben alakítható. Köszönöm azt is, hogy ha hazaértem, várni fognak a volt osztálytársaim, akikkel biztosan beülünk majd egy kávézóba, és megoszthatom a kalandjaimat, hiszen máig tartó barátságok születtek.

És köszönöm azt is, hogy a szakmai sikerek ellenére tudom, hogy a családom, a férjem, és a magánéletem a legfontosabb.

Hajrá Bródy! Kalandra fel a következő 60 évben is!