Az ajkai Bródy Imre Gimnázium és Szakközépiskola Jubileumi Évkönyve, 2003
50 éves a Bródy Imre Gimnázium! Az 50 évről azt tartják, hogy a meglett ember életének az eleje. Az ifjúkor már elmúlott, a középnek számító évek is elmasíroztak az iskola falai előtt és Krónosz ingája megpihen egy pillanatra, hogy kifújja magát az eddigi erős iramtól, no meg a kortól is. S bár neki az idő múlása maga az állandóság, ezért is féltve őriz meg minden eseményt, amely benne született.
Látja a városban létrejövő erős ipart, a szegényes vályogházakat, a lódenkabátba burkolódzó embereket. Még nem város ez a település, de látszik rajta a törekvés. Kell az ember, jöjjenek csak Ajkára minél nagyobb csoportjai. Lakjanak itt, lesz munkahely és lakás is. S nemcsak a munkahelyek kellenek, jöjjön az első gimnázium is.
Aztán több év így együtt a várossal. Középfokú szerepben mind a kettő, a gimnázium és Ajka városa. Aztán az iskola újra bővül. Beindul a felsőfokú akkreditált képzés. És már tovább is lép a Bródy: 2003-tól egyetemi képzés indulhat ódon falai között. A városnak tudni kell, lépéshátrányban van, neki is lépnie kell, mert ez már csak így, együtt lenne szerencsés.
Tisztelettel köszöntök mindenkit, aki részese volt a Bródy Imre Gimnázium 50 évének, és meghajtom fejemet azok előtt, akik mindig többet akartak annál, amit az adottságokból megvalósítani lehetett.
Schwartz Béla
Ajka város polgármestere
A 2003-ban 50 éves iskolánk nehéz, de talán annál szebb múltra tekinthet vissza. 50 év! Mennyi-mennyi munka, öröm, harc, türelem, remény, szenvedés, siker, csalódás, élmény, kitartás, álom van az elmúlt fél évszázad mögött. S milyen háttért szolgáltattak ezek az évek? Nehéz egy kort távlat nélkül értékelni, megítélni. Art Buchwald szavaival élve:
"Nem tudom, hogy a kor amelyben élünk,
a legjobb vagy a legrosszabb. De biztos
vagyok benne, hogy ebben a korban kell
élnünk akár tetszik, akár nem"
Ezen fél évszázad alatt majdnem hatezer tanuló végzett iskolánkban. Tudjuk, hogy életünk milyen fontos része a 14-18 év közötti időszak. A felnőtté válás bizonyára meghatározó időszaka ez, melyben a még gyermek, de már felnőtt jogokat követelő fiatal mindent elsöprő lendülete vív "harcot" a többnyire egyetemes értékeket közvetítő pedagógussal, iskolai követelményekkel. Ebben a gyönyörű, ellentmondásoktól sem mentes "csatában" bontakoznak ki a szebbnél szebb, nehézségektől sem mentes életpályák. Reméljük, visszatekintve nem a problémák dominálnak, a múltidézés - Vajda János szavaival élve - pozitív mérleggel zárul:
"Mindennek, ami remek volt,
emléke, nyoma fönnmaradt."
Örök érvényű tény, hogy egészségünk mellett a gyermek a legdrágább kincsünk. Ez is oka annak, hogy sem eleink, sem mi nem tekintettük, tekintjük haszontalan küzdelemnek a nevelésükkel kapcsolatos helyes elvek minél eredményesebb érvényesülését mind az iskolában, mind azon kívül.
Az a bölcsesség, amely életkorunk növekedésével válik egyre szilárdabbá, tesz képessé bennünket annak a felismerésére is, hogy a fiatalok megítélésében nem szabad meghatározó tényezővé emelni a mindig és törvényszerűen fennálló generációs problémákat. Az élet ugyanis egyértelműen bizonyítja, hogy a gyakran elhamarkodottan és általánosságban szidott fiatal nemzedék többsége az életkorukhoz igazodó, rájuk háruló feladatok elvégzésével szinte mindig előbbre lendítette a haladás szekerét.
Kissé önző módon úgy gondolom, a fentiek egészen bizonyosan igazak a mi iskolánkban végzett fiatalok és felnőttek többségére is. Talán az sem a véletlen műve, hogy idősebb korunkban legszívesebben a diákéveinkre gondolunk vissza. Ezen évkönyv célja elsősorban az, hogy segítsen minden érintettnek a legszebb emlékek felidézésében, ugyanakkor nyújtson minél részletesebb képet a kívülállók számára is iskolánk félévszázados múltjáról. Abban a reményben ünnepelünk és írom ezen előszó gondolatait, hogy az iskolánkba járt, itt végzett diákok sorsának alakításában előremutató, progresszív, közös céljainkat előmozdító módon játszottak szerepet az itt eltöltött esztendők.
Szeretettel és megbecsüléssel gondolok iskolánk jelenlegi és volt pedagógusaira, gazdasági dolgozóira. Rajtuk kívül is megköszönöm mindenkinek, aki segített tanítványainknak és nekünk abban, hogy munkánk minél hatékonyabb és sikeresebb legyen. Megkülönböztetett módon és tisztelettel gondolunk azon dolgozóinkra és tanítványainkra, akik már nem lehetnek köztünk.
Köszönjük az Ajkai Önkormányzatnak, támogatóinknak, a szakképzési hozzájárulásukat nekünk adó cégeknek és gazdasági társaságoknak, vállalkozóknak, hogy segítették iskolánk megfelelő ütemű fejlődését, valamint hozzájárultak az 50 éves évforduló reményeink szerinti színvonalas és méltó megünnepléséhez.
Tisztelt Olvasó! Köszönöm, hogy figyelmével megtisztelt. Jó szívvel ajánlom figyelmébe évkönyvünket.
Hartmann Iván
igazgató