Dalszövegek szerenádhoz

Húsz év múlva

Nem szól a dal, különös, csendes este van
Most még mind itt vagyunk, de senki nem szól, hallgatunk
A szél is csendesebb, gyertek üljünk közelebb
Ez a búcsú éjszakánk, szóljon a dal hozzád, jóbarát

Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen
Hosszú még az út és közben valamit tenni kell
Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk
Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk

Felkelt a nap, a reggel köszöntött reánk
Minket bántott a fény, s az is, hogy elhagyjuk egymást
Együtt leszünk még egy hosszú éjszakán
Vígan átvirrasztjuk, ahogy tettük sok-sok éven át

Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen
Hosszú még az út és közben valamit tenni kell
Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk
Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk

Várj, míg felkel majd a nap

Ha most is várod még álmod szép ígéretét
Várj, míg felkel majd a nap
Ha látni sejtenéd mi az éjben olvad szét
Várj, míg felkel majd a nap

Egy új nap mindig új remény ígér
A végtelen sötétjét tépi szét
A félelem határt kap, mint a lét
Te csak várj, míg felkel majd a nap

Ha meggyötört az éj, ha múltad feldagadt
Várj, míg felkel majd a nap
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad
Várj, míg felkel majd a nap

Ha megzavar, hogy túl nyitott a tér
A csillaggal telt végtelen túl mély
Mint bölcső, biztos gömbbe zár a fény
Te csak várj, míg felkel majd a nap

Sosem vagy egymagad, csak túl picinyke vagy
Várj, míg felkel majd a nap
Tudod nincs mennyország, de minden síron nő virág
Várj, míg felkel majd a nap

Együtt leszünk míg végtelen az éj
Együtt, míg a nap utoljára kél
Együtt mondjuk annak, ki még fél
Te csak várj, míg felkel majd a nap

Múlnak a gyermekévek

Már hosszú évek óta azt mondják nekem
Olyan vagyok, mint egy kisgyerek
Belátom, így igaz, én nem lettem komoly
Úgy mint más emberek
Bolondosnak tűnő, furcsa dolgaim
Rossz szemmel nézik oly sokan
De tudom, a szívük mélyén ők is szeretnék
És megtennék boldogan

Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább

Változnak napjaink, mert minden változó
Nem marad ugyanaz senki sem
Lehet, hogy kivétel csak én vagyok talán
Mégis így jó nekem

S már mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább

Bródy János: Ha én rózsa volnék

Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott éjjel fényben megfürödnék,
És ha egyszer engem lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.

Valaki mondja meg

Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.

Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, miért ilyen,
Valaki mondja meg, miért szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, miért jó az ember,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, miért lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem.

Madarak jönnek...

Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének,
Valaki mondja meg, a hosszú évek
Miért tűnnek úgy, mint egy pillanat,
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg, hol marad.

Madarak jönnek...

Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál,
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, miért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd miért.

Madarak jönnek...

Máté Péter: Egyszer véget ér

Egyszer véget ér a lázas ifjúság
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már

Egyszer véget ér a lázas ifjúság
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább
És az állomáson állunk, ahol integetni kell
De a búcsúra csak pár ember figyel

Egyszer véget ér a lázas ifjúság
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár
De a szívünk addig új csodára vár

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk
Talán abban van az utolsó remény
Létünk ingoványra épül, mely a sötét mélybe húz
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény

Egyszer véget érnek múló napjaink
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk
De még addig mindent újra kezdhetünk

La-la-la...

Elmegyek

Egy kis patak mindig rohant
S közben csak énekelt
Egy sziklafal útjába állt
S a dalnak így vége lett
Én is így lettem néma víztükör
Mikor tőlem elmentél
Nekem többé már a nap sem tündököl
Csak ha újra megjönnél

Elmegyek, elmegyek
Milyen úton indulok, még nem tudom
Elhagyom otthonom
Még a jó barátoktól sem búcsúzom
Elmegyek, elmegyek
Igen, megkereslek én, bármerre jársz
Nem tudom, merre vagy
Mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz

Vasárnap volt, vasárnap volt
Amikor elhagytál
Nekem te nem, csak az a nap,
Vasárnap volt, meghalt már
Hozzám így jött el, a halott vasárnap
Mikor tőlem elmentél
Nekem többé már a nap sem töndököl
Csak, ha újra megjönnél

Elmegyek...

Ha itt lennél velem

Én mennék veled, de nem akarod
Csak nézek utánad az ablakon
Ahogy egy kisfiú, ha nem hiszi el
Hogy most már menni kell

A mesének vége és álmodom
Hogy virág nyílik a domboldalon
A felhők fölött ragyog a nap
Ha itt lennél velem

Én letörölném a könnyeid
És elmondanám, hogy szép lehet
A holnap, hogyha elhiszed
Ha itt lennél velem

Ha itt lennél velem
És fognád a két kezem
Én nem engedném el
Többé már sosem kedvesem

A mesének vége és álmodom
Hogy reggel újra felkel a nap
Igazat mond és megsimogat
Ha itt lennél velem

Én mennék veled...

Ha itt lennél velem...
Ha itt lennél velem
És fognád a két kezem
Én azt kérném megint
Hogy hazudj még nekem, kedvesem

67-es út

Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze.
A 67-es úton várhatsz rám dideregve.
Nyár éjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem.
Veszélyes út amin jársz, veszélyes út amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.

Nagy esők jönnek és itt maradok, itt maradok örökre,
A 67-es út mellett az árok parton ülve.
Nyár éjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.

Csillagok, csillagok...

The Beatles: Yesterday

Yesterday, all my troubles seemed so far away,
now it looks as though they're here to stay.
Oh I believe in yesterday.

Suddenly I'm not half the man I used to be,
there's a shadow hanging over me,
oh yesterday came suddenly.

Why she had to go I don't know, she wouldn't say.
I said something wrong,
now I long for yesterday.

Yesterday, love was such an easy game to play,
now I need a place to hide away.
Oh I believe in yesterday.

Why she had to go I don't know, she wouldn't say.
I said something wrong,
now I long for yesterday.

Yesterday, love was such an easy game to play,
now I need a place to hide away.
Oh I believe in yesterday.

Arra születtünk

És mi arra születtünk, hogy a föld sebeit begyógyítsuk,
életünkön át, életünkön át,

Arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk,
induljunk tovább, induljunk tovább.

A holnapoknak minden kulcsa két kezedben van,
Nyitott szemmel álmodom, de nem vagyok magam.

Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk,
boldogok legyünk, boldogok legyünk,

Arra születtünk, hogy mégse dobjuk el hitünket,
hogyha szenvedünk, hogyha szenvedünk.

Mint a mécses világítson egész életed,
Fordulj felém, hogyha érted, mit mondok neked.

Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk,
nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj,

arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk,
s játszunk még tovább, játszunk még tovább. Oh, Oh, Oh (2X)

arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk,
s játszunk még tovább, játszunk még tovább.

Azok a boldog szép napok

Ma már csak emlék,
Mikor még nem voltál.
Az volt az igazi nyár
Az idő oly gyorsan száll

Amikor nem vagy itt velem,
Elfog a rettegés.
Minden kis zajra felébredek,
Mert azt hiszem megjöttél.

Azok a boldog, szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled

A legszebb pillanat, amikor búcsúzunk
És a vonatra felszállsz
Könnyes szemmel arra gondolok,
Hogy nehogy lemaradjál

Jönnek a ...

Közeli helyeken

Közeli helyeken, dombokon-hegyeken,
Kibelezett kőbányák üregében,
Közeli helyeken, dombokon-hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.

R. Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól,
Akkor is megyek, ha nem akarok,
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél,
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.

A Trombitás Frédi

Frédi jó emberünk
Játssz egy kicsit nekünk
Fújd a kedvünk szerint
Hívunk, ne maradj itt

Ó, Trombitás Frédi, óóó
Újra a régi
Hétalvók, hej keljetek most fel
Frédi jött hozzánk el

Hogyha recseg ropog
Nem kell abbahagynod
És ha nem szólal meg
Másik végét fújd meg

Ó, Trombitás Frédi, óóó
Újra a régi
Hétalvók, hej keljetek most fel
Frédi jött hozzánk el

Ó, Trombitás Frédi, óóó
Újra a régi
Hétalvók, hej keljetek most fel
Frédi jött hozzánk el

Együtt énekelünk
A föld is forog velünk
Máskor tán hiányzunk
Tudod hol tanyázunk

Ó, Trombitás Frédi, óóó
Újra a régi
Hétalvók, hej keljetek most fel
Frédi jött hozzánk el

Tábortűz

Isten hozott, hisz csak a jók jöhetnek el
Ülj hát közel, a szeretet éltet, átölel
S ki a csillagok közt él, mind aki rég odaköltözött
Most visszatér s leül a tűz mögött

Sok szív mélyén
Ott ég ez a tűz egy kör közepén
Egy dal, s te újra mellém ülsz
És lobog a tábortűz, a szél belekarolt
Egy dal, és újra köztünk élsz
Ma újból te zenélsz, úgy van, ahogyan rég volt
Egy dal, s te újra mellém ülsz
És lobog a tábortűz, a szél belekarolt
Szól egy dal, és a lelkünk összeér
A gyönyörű tűzfénynél, napszínű a hold

Súgd meg nekem, tudod, így ígérted rég
A nagy titkokat, amit egy kisgyerek nem ért
Hiszen annyi minden volt, amire nem jutott idő
Pár pillanat, most hogy legyen múlt, jelen, jövő

Sok szív mélyén...

Isten veled, a könnyem nézd ma el
Mondj egy mesét ahogyan régen, csak ennyi kell
Ez a tűz örökkön ég, semmi nem dúlhatja szét
A lelkekért, akiket rejt az ég

Sok szív mélyén...

A hűtlen

Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi hálátlan lett sorsa,
Keserű könnye arcát mossa.

Arra gondolt, őt ki szerette,
Ha szerette, el miért engedte,
Vissza nem jön többé soha,
Bárcsak békén hagyták volna.

Ref.:
Minden hajnal övé marad,
Látja szállni a madarakat,
Hosszú-hosszú ideje már,
Nem számolja a napokat már,
De amíg él, el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti szívéből.
Amíg él el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti szívéből.

Megállt egyszer s visszanézett,
Nézte-nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját,
Otthon hagyta minden múltját.

Ment a hűtlen nehéz fejjel,
Tudja jól, hogy ő már nem kell.
Ég veletek, mást nem mondott,
Szeme túlragyogott minden csillagot.

Szabadság vándorai

Hogyha eltűnünk egy perc alatt
Velünk semmi sem tűnik el,
Mindig itt vagyunk egy ég alatt
Lehet észre sem veszel

Lehet, hogy gyors, ahogy repülünk,
Szemed lassú, s nem fog fel,
De a gyermeked már észrevett
Bámul tág szemmel ránk

Mert ő nemrég s tisztán született
Nem érti, miért nem látható,
Aki szabadnak érkezett.

Láthatsz, hogyha tengert úszunk át,
Felhőkről lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai,
Szökünk a sötétség elől,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai

Néha lelkeden nyiss egy ablakot,
Mert csak Így érhetsz utol,
Arra nézz, hová vágyad hív,
Mert mi ott leszünk valahol

Láthatsz, hogyha...

Nem tudjuk, még mi hajt,
A boldogság vagy a keserűség,
Az egyik biztos hív, a másik biztos,
Hogy eltaszít rég ezért menni, kell,
Addig, míg Így van

Azt sem tudjuk még,
Hogy meddig tart ez az utazás
Meddig száll velünk,
A cél felé ez a vitorlás,
Addig is menni kell
Azt hiszem, hosszú az út

Gaudeamus

Gaudeamus igitur, juvenes dum sumus
Post jucundum juventutem
Post molestam senectutem
Nos habebit humus, nos habebit humus

Vivat et gimnasium! Vivant professores!
Vivat et gimnasium! Vivant professores!
Vivat membrum quodlibet, Vivat membra quaelibet
Semper sint in flore,
Semper sint in flore.

Régi ének hangja száll, száll a búcsúének:
Társunk holnap messze jár mint az eltűnt évek.
Napnyugatnak napkeletnek, véndiákok útrakelnek
Vágj az útnsk bátran, vágj az útnak bátran.

Régi kedves iskolánk tőled is most válunk.
Holnap útján emberünk, tiszta szivvel járunk.
Adj kezet még búcsúzóra, válni kell hát itt az óra
Már az élet vár ránk! Már az élet vár ránk!

A börtön ablakában

A börtön ablakában, sova nem süt be a nap,
Az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat.
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én;
Szeretlek én, dam-da-dam... szeretlek én.

A rács mögött az élet olyan lassan múlik el,
Egy csavargó dalától tán vidámabb leszel.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!

Egy késő üzenet, egy megsárgult levél,
Amelyben üzened, hogy nem vagy már enyém.
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én;
Szeretlek én, da-dam-da-da-da...

Egy késő éjszakán karomba zártalak
Ha nem voltál velem, én mindig vártalak
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, da-dam-da-da-da...

Ott fogsz majd sírni

Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát
Százszor megcsókolsz
majd egy szál ibolyát
Ne mondd, hogy vége, hisz azt még nem hiszem én
Nappal kigúnyolsz, de az álmod enyém!

Vissza fogsz hívni, Te se bírod soká
Lesz még, hogy járnál
Egy kis ablak alá
Akkor már késő, nem is gondolok Rád
Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát!

Tizenhat tonna

Az ember sárból jön és sárba tér,
A szegény ember nem más, csak izom és vér
Csak izom és vér és csontos kéz,
És erős hát és durva ész.

Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér,
Egy nappal vénebb vagy a hiteledért,
Szent Péter engem ne hívj, én nem mehetek
A lelkem a vállalatot illeti meg.

Hogy megszülettem, nem volt még napsugár,
De csákányt a kézbe, és a bánya vár.
Tizenhat tonnát raktam, akár a gép,
S a zord főnök így szólt: elég szép.

Tizenhat tonnát raksz...

Hogy megszülettem eső hullt a telepeken,
És 'küszködj' és 'melózz' lett a becenevem.
Mint kölykét az oroszlán, nevelt a sors,
S az asszony hallgat mert a kezem gyors.

Tizenhat tonnát raksz...

Aki jőni lát, jobb ha félre lép,
Volt, ki nem tűnt el, s már a csontja sem ép.
Az egyik öklöm vas, a másik acél,
Ha nem talál el jobbról, akkor balról ér.

Tizenhat tonnát raksz...

Felmászott a nyúl a ...

Felmászott a nyúl a fára,
Jaj de szépen kukorékol.
Piros csizma van a lábán,
Nem süt a nap a szemébe.

Kinyitom a vakablakot,
Berepül egy tehéncsorda,
Kalitkába zárom őket,
Szeretem a palacsintát.

A mi utcánk girbe-gurba
Minden sarkon áll egy rendőr
De a rendőr nem IKB -s
A munka csak másfél óra

Kútágasra szállt a kakas,
Engem babám ne csalogassál,
Mert, ha engem csalogatol,
Meghalok a búbánatból kifolyólagosan.

Három sárga citromt veszek,
Ha megeszem sárga leszek,
Sárga leszek, mint a citrom,
Szeretem a csokoládét.

Három hosszú szivart veszek,
Ha elszívom, hosszú leszek,
Hosszú leszek, mint a pózna,
Nem tud apám megpofozni.

Három hordó rumot veszek,
Ha megiszom, részeg leszek.
Részeg leszek, mint a bácsi,
Leokádom a kabátom.

Együtt kelünk, együtt fekszünk,
Tök hamisan énekelünk,
Úgy hasonlítunk egymásra,
Mint a tyúkok a tojáshoz.

Autóbuszon marhák ülnek,
Én is egy vagyok közülük,
Énekelünk szép nótákat,
Az utasok mind leszállnak.

Leszállhat a vezető is,
Mert a buszt mi elvezessük,
Nem veszünk be egy kanyart se,
Leesünk a szakadékba.

Seje-haj sose halunk meg,
Legalábbis igen ritkán,
De ha egyszer megtörténik,
Akkor aztán igazából.

Emberek: Mama

Mit is mondhatnék még, hiszen mindent tudsz rég
Ami titkom csak volt, már régen tiéd
Az első szavamat, azt is csak te hallottad
Csak a tiéd

Te vagy minden játék, te vagy minden, ami szép
Ha bántanak még, csak te vagy, aki véd
És neked fáj a szó, mikor rólam szól, s nem jó,
Nem szép

Hűtlenek vagyunk, végül mind elindulunk
Száz mosolyt kapunk, de csak könnyeket hagyunk
Hisz gyermekek vagyunk, s már sosem változunk
Ne sírj!

Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely
Tudom, érted ezt - ugyanígy volt veletek
Mama, indulnom kell, csak fáj, hogy könnyezel
Ugye érzed azt, hogy a szívemben maradsz
Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely
Mit is mondhatnék, itt a szó már nem elég
Mama, indulnom kell, ide nem kísérhetsz el
Ott már várnak rég
Ne sírj, kérlek, ne sírj!

Mama, emlékszem jól, mert megtanítottál
A szeretet nem szól, az néma csendben jár
Én őrzöm a sok mesét, hidd el, továbbadom még
Ne félj!

Mama, búcsúznom kell, tudod, várnak már rég
Csak egy dalt játszom el, neked írtam, tiéd
Ígértem csillagot, de egyet sem adhatok
Messze az ég!

Hűtlenek vagyunk...

Mama, indulnom kell...

Bródy János: Miért hagytuk, hogy így legyen

Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk, minden álmunk

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Miért hagytuk, hogy így legyen

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Nem ad választ ma senki sem

El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa, sárga rózsa

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Miért hagytuk, hogy így legyen

Edda : Hűtlen

Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keseru könnye arcát mossa.

Arra gondol, ot ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívébol.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívébol.

Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.

Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy ő már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Republic : Ezt a földet választottam

Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akaratam
Ide hívott az élet, itt ér utol a végzet
Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Minden álmot minden képet
Minden arcot minden szépet

Megátkoz, megéget és fejbevág
Néha szeret és néha bánt

Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Bölcsőm is volt sírom is lesz
Az élet csak egy szép ígéret
Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Minden álmot minden képet
Minden hangot minden szépet

Megátkoz, megéget és fejbevág
Néha szeret és néha bánt
Lehetne szebb, lehetne jobb
De álmodni, csak itt tudok

Megátkoz, megéget és fejbevág
Néha szeret és néha bánt
Lehetne szebb lehetne jobb
De álmodni csak itt tudok

Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Ide hívott az élet, itt ér utol a végzet
Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Minden álmot minden képet
Minden arcot minden szépet

Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartan
Ezt a földet választottam

Ákos : Ilyenek voltunk

Előtted nem titok,
Hogy nem voltunk angyalok.
És úgy mintha nem fájna semmi kín,
Táncoltunk az öröm romjain.
De néha éber reggeleken
Tudtuk, hogy vár ránk a szerelem.

Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Melyet itt hagyunk, ha indulni kell.

Nem féltünk semmitől,
Bár száz tervünk összedőlt.
Mi mégis észrevétlenül
Tűrtük, hogy arcunkra ránc kerül,
De néha éber alkonyokon
Tudtuk, hogy vár ránk a nyugalom.

Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Melyet itt hagyunk, ha indulni kell.

Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Bebeee
Melyet itt hagyunk, ha indulni kell.

Ilyenek voltunk, emlékezz ránk,
Ilyenek voltunk, emlékezz, emlékezz ránk!

Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Melyet itt hagyunk, ha indulni kell.

Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Melyet itt hagyunk, ha indulni kell.

Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Melyet itt hagyunk, ha indulni kell.

Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Melyet itt hagyunk, ha indulni kell.

LGT : Valaki mondja meg

Madarak jönnek, madarak jönnek (2x)
Halálesőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, mért ilyen,
Valaki mondja meg, mért szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,

Valaki mondja meg, mért jó az ember,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, mért lesz gonosszá, (közösen)
Valaki mondja meg, miért nem! (közösen)

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halálesőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének.

Valaki mondja meg, a hosszú évek,
Mért tűnnek úgy mint egy pillanat,
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt, (közösen)
Valaki mondja meg, hol maradt. (közösen)

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halál esőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál.

Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, mért nem e földön, (közösen)
Anyám nem mondta, mondd, miért. (közösen)

Madarak jönnek, madarak jönnek (3x)
Halál esőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

Demjén Ferenc : Kell még egy szó (Honfoglalás)

Kell még egy szó mielőtt mennél,
kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha gondolj reám,
ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!

Nézz rám, és lásd: csillagokra lépsz,
nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.

Refr.1: Szállj, szállj sólyomszárnyán,
három hegyen túl!
Szállj, szállj, ott várnak rád,
ahol véget ér az út!

Úgy kell, hogy te is értsd:
nem éltél hiába,
az a hely, ahol élsz: világnak világa.
Az égig érő fának, ha nem nő újra ága,
úgy élj, hogy Te legyél virágnak virága.

Refr.2 : Szállj, szállj sólyomszárnyán,
három hegyen túl!
Szállj, szállj, én várok rád,
ahol véget ér az út!

Nézz rám, s ne ígérj,
nézz rám, sose félj!
Ha nincs hely, ahol élj,
indulj haza felé!